Hétfőn valamikor délelőtt felkeltem (nem éreztem magam annyira kipihentnek, mint amennyire az alvásmennyiség indokolta volna) és kipakoltam a cuccaimat. A hivatalos program aznapra a városházán történő regisztráció lett volna, azonban kiderült, hogy az csak délelőtt van nyitva. Így ez elmaradt, helyette egy kis bemutatkozó városnézést kaptam.
Wageningenben a fő közlekedési eszköz a bicikli. Ez egész Hollandiára jellemző, itt meg a kis távolságok miatt különösen igaz. Az egész város bejárható bringával olyan 20 perc alatt. Én egy lepukkant egysebességes városi bringával mászkálok, amit Anderson, az egyik gyakornok adott kölcsön. Ő maga kocsit vett, mert nem szeret biciklizni és messze lakik a munkahelyétől. A lepukkant bicikli nem számít különlegesnek, a lopások miatt általában elég lejárt bringákat használnak az itteniek. Viszont ezeket egy egyszerű lakattal lezárva lényegében bárhol nyugodt szívvel ott lehet hagyni.
Először megnéztük az otthoni Obinak megfelelő barkácsboltot, ahol sikeresen szereztem netkábelt, úgyhogy aznap már nem éreztem magam annyira elvágva az otthontól és a világtól :) Egyébként egész jó itt a net, lásd a mellékelt képet.
Ezután következett a városközpont, amiről egyelőre nem tudtam normális képet készíteni, mert vagy nem volt nálam a gép, vagy korán reggel, esetleg későn este jártam arra, vagy mert akkora köd van épp, hogy az ember az orráig sem lát (mint ma, amikor ezt a bejegyzést írom).
A következő állomás a helyi diákszállásokat intéző cég irodája volt, ahol kiderült, hogy nem tudok bejelentkezni, mivel elkevertek valami papírt. Mindegy, addig illegálisan lakom ott, úgysem ellenőrzi senki.
A szállás maga egy diákszállás-, kollégiumszerű képződmény. 17 emeletes, és nagyrészt diákok laknak itt a helyi egyetemről, meg még néhány hozzám hasonló külföldi. Egy emeleten 3 folyosó van, külön zárható ajtókkal, és egy folyosón kb tizen laknak. A 17 emelethez 3 lift tartozik, és ami vicces, hogy az k. lift csak a 3n+k emeleteken áll meg. A földszintről mondjuk ez nem gond, ott mindhárom megáll, viszont a szintek között bosszantó lehet. Maguk a szobák nem rosszak, mondjuk egy külön mosdónak örültem volna (folyosónként van közös). Viszont legalább a 16. emeletről szép a kilátás.
A városnézés végállomása az AIESEC iroda, és a helyi sportközpont volt, majd onnan vissza a szállásra, ahol végre beüzemelhettem a netet. Egy gyors bevásárlás, majd az egész további nap e-mailek olvasásával / írásával, facebookozással és chateléssel telt. Hát ja, mennyivel nyugisabb lehetett egy ilyen utazás a net előtti időkben.
Wageningenben a fő közlekedési eszköz a bicikli. Ez egész Hollandiára jellemző, itt meg a kis távolságok miatt különösen igaz. Az egész város bejárható bringával olyan 20 perc alatt. Én egy lepukkant egysebességes városi bringával mászkálok, amit Anderson, az egyik gyakornok adott kölcsön. Ő maga kocsit vett, mert nem szeret biciklizni és messze lakik a munkahelyétől. A lepukkant bicikli nem számít különlegesnek, a lopások miatt általában elég lejárt bringákat használnak az itteniek. Viszont ezeket egy egyszerű lakattal lezárva lényegében bárhol nyugodt szívvel ott lehet hagyni.
Először megnéztük az otthoni Obinak megfelelő barkácsboltot, ahol sikeresen szereztem netkábelt, úgyhogy aznap már nem éreztem magam annyira elvágva az otthontól és a világtól :) Egyébként egész jó itt a net, lásd a mellékelt képet.Ezután következett a városközpont, amiről egyelőre nem tudtam normális képet készíteni, mert vagy nem volt nálam a gép, vagy korán reggel, esetleg későn este jártam arra, vagy mert akkora köd van épp, hogy az ember az orráig sem lát (mint ma, amikor ezt a bejegyzést írom).
A következő állomás a helyi diákszállásokat intéző cég irodája volt, ahol kiderült, hogy nem tudok bejelentkezni, mivel elkevertek valami papírt. Mindegy, addig illegálisan lakom ott, úgysem ellenőrzi senki.
A szállás maga egy diákszállás-, kollégiumszerű képződmény. 17 emeletes, és nagyrészt diákok laknak itt a helyi egyetemről, meg még néhány hozzám hasonló külföldi. Egy emeleten 3 folyosó van, külön zárható ajtókkal, és egy folyosón kb tizen laknak. A 17 emelethez 3 lift tartozik, és ami vicces, hogy az k. lift csak a 3n+k emeleteken áll meg. A földszintről mondjuk ez nem gond, ott mindhárom megáll, viszont a szintek között bosszantó lehet. Maguk a szobák nem rosszak, mondjuk egy külön mosdónak örültem volna (folyosónként van közös). Viszont legalább a 16. emeletről szép a kilátás.A városnézés végállomása az AIESEC iroda, és a helyi sportközpont volt, majd onnan vissza a szállásra, ahol végre beüzemelhettem a netet. Egy gyors bevásárlás, majd az egész további nap e-mailek olvasásával / írásával, facebookozással és chateléssel telt. Hát ja, mennyivel nyugisabb lehetett egy ilyen utazás a net előtti időkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése