A tizennegyedik hét - brutális.
Kedden ugye megérkeztem, más nagyon nem is történt. Illetve némi ELTE honlap munka meg alvás, mert az jó.
Szerdán munka, jeeee! És estére még némi ELTE cucc, ha az irodában nem lett volna elég. Valamint szenvedés a normális alvási ciklus totális felborulásának utóhatásai miatt. Továbbá kondi, meg kértem néhány szerszámot a szomszédból és végre megszereltem a bicikliket. Az egyiken kicsit laza volt a nyereg és hosszabb út után elmozdult. A másikon meg kilazult a kereket tartó csavar, amitől a kerék kifordult oldara és nekisúrlódott a vázhoz. Még szerencse, hogy nem esett ki. Használni viszont nem nagyon lehetett, bár ha az ember menet közben kézzel visszacsavarta a csavart akkor kb 10 percig nem lazult ki. Minden esetre most már jó.
Csütörtök: fogalmam sincs. Félelmetes. Ja, msn és e-mail :) Tájfun az meg végképp nem.
Péntek: Elkezdődött a hétvégi gulyás és lecsófőzés szerveződése. Dutch Glory reception activity: játékok az LC-s lányokkal, a végén
Dutch Windmill. Indul a pörgés. Na mondjuk azért a jóból is jutott: megyünk be a központba, erre leesik a bringáról a lánc. Egymás után háromszor. Valami elhajlott a váltón és folyton ledobta a szemét. Visszagörbítettem, most azóta váltani nem tudok, de legalább a lánc a helyén van. Már alig várom otthon a zsír új MTB-ot :)
Szombat: Nagybevásárlás. Kellékek a hétfői főzéshez, ital estére. Kétszer fordulok mire minden megvan, a bringa így is agyonterhelve. A kalandoknak persze itt sem lett vége, az egyik kereszteződésben leszórtak egy adag sódert. Na most a bringa nem az a tipikus mountain bike; kanyarodok lendületesen a kereszteződésben és fura hangot veszek észre meg azt, hogy csúsznak ki jobbra a kerekek. Szerencsére azért az esést megúsztam. Aztán az este meg koktél night. Oh yeah...
Vasárnap: alvás. Eredetileg strandra mentünk volna, de én átaludtam, és persze a telefon min legyen ha nem rezgőn.
Hétfő: egész vasárnap meg ma szórakozott a hülye internet. Amúgy meg maradék elte honlap (lassan kész lesz!!!) és olvasás. Solomon Kane nagyon hasonlít Conanra. Igazából nehéz lenne megmondani melyik a jobb... Talán a Conan történetek egy picit kevésbé sablonosak. Bár azért emezek között is volt pár jó.
Aztán meg vacsora a gyakornokokkal. A menü gulyásleves, lecsó, házi sütemény (mogyorós vagy milyen kiflik) egy üveg Bikavér és végül tokaji a desszerthez. A lecsó isteni finom lett, a leves is egész jó, bár azzal valahogy nem voltam elégedett. A sütemény pillanatok alatt elfogyott.
Akik nélkül a vacsora nem jöhetett volna létre...
És hát persze én is ott voltam.
A kész termékek, elfogyasztás előtt.
Slusszpoén, hogy vacsora után megnéztük a
Human Centipede c. filmet (mert ugye miért ne pont azt :)). Tényleg nem olyan durva, sőt, inkább vicces itt-ott. De azért mindenképp beteg.
Szerdán dél után ébredés, egy körül reggeli. Kanadából csempészett bacon, tükörtojás és sajt. Sajna Irene, a leendő LCP jazzkoncertjét lekéstük. A napi program Wageningen egyetlen valamirevaló fesztiválja, a Bevrijdingsdag, vagyis a liberation day megtekintése volt. Wageningenben, a de Wereld hotelben írták alá a Hollandok a háborút lezáró szerződést. Ezen a napon Wageningen utcái megtelnek emberekkel (nagy szó), és még a környező városokból is idelátogatnak megnézni a parádét. Katonai felvonulás, néhány kulturális programok és persze koncertek egész nap. A mi tervünk a parádé és néhány random koncert megtekintése volt. A koncertek átlagosak voltak, a legnagyobb fun talán a holland death metal hörgés volt. Azon a szinpadon ahol kicsit normálisabb rockkzene ment (nem emlékszem az együttes nevére) , a hangosítás elég vacak volt. A parádé hosszú volt, cserébe legalább alig láttunk valamit a tömegtől. Kicsit csalódottan visszamentünk Meganékhoz, ahol még kicsit punnyadtunk, majd irány haza. Alvás. Aztán meg hajnali kettőkor felébredtem és nekiálltam valami filmet nézni, aminek nem emlékszem a címére, de elég vacak volt; a felénél abbahagytam és letöröltem. Valami sarkkutatókról szólt, meg volt benne egy döglött jegesmedve.
