Hétvége

A hétvégi program: Delft és Hága. Az eredmény 290 fénykép. Asszem nem ma este fogom befejezni a King könyvemet.

Rotterdam

Múlt hét szombaton Rotterdamban voltunk. Az itteni gyakornok keménymagot öten alkotják; a már említett Anderson, aki Brazíliából jött, és talán ő az egyik legrégebbi az itteniek közül. Eredetileg 6 hónapra jött, de még másik 6 hónapot marad, és kis szerencsével hosszú távra fog szerződni a cégnél. Egyébként hozzám hasonlóan PHP fejlesztéssel foglalkozik...

A többiek csak felsorolás szintjén: Megan Kanadából, Philip Németországból, Pilar Spanyolországból, illetve végül Ionut Romániából. Rotterdamba is eggyütt mentünk, továbbá csatlakoztak hozzánk Philip német haverjai, valamint Iulia, egy másik gyakornok, aki épp Utrechtben lakik a barátjával, de korábban Wageningenben élt.

Így indultunk hát el mindannyian, három kocsival Rotterdamba. Mivel nem akartunk fizetni a parkolásért, a külvárosban parkoltunk egy ingyenes parkolóban, és onnan metróval mentünk a belvárosba.

Mivel csak egy délután maradtunk, nem volt túl sok program; némi városnézés, majd hajókázás, Euromast.

Rotterdam

Az első izgalmasabb állomás a régi kikötő volt. Érdekes volt látni a sok öreg hajót a sokemeletes toronyházak között.

A kikötő

Az ilyenkor szokásos fényképezés persze nem maradt el, tisztára mint a japán turisták... mindenkinél legalább egy fényképezőgép, a kis zsebkompakttól az én bridge gépemen keresztül a teleobjektves Canon DSLR-ig minden megtalálható volt a repertoárban.

Az egyik kedvenc kikötő környéki képem

Ez a cucc elvileg a tengermeder kikaparására szolgál, de ha valaki szakavatottabb pontosabban tudja, nyugodtan megoszthatja velem.

A kikötő után elindultunk a palacsintás hajó felé, amely az Euromast torny lábától indult. Útközben láttunk nyulakat, először szobor, majd később valódi állat formájában. Egyébként elég sűrűek a különféle állatok a környéken, még a városokhoz közel is. A Veenandaal melletti bicikliút közepén például rendszeresen látok kacsákat és egyéb mararakat.

A nyulak

Tipikus holland házak

A palacsinta hajó a következő konstrukcióban működött: 15 € belépődíjért másfél órás hajókázás a rotteram kikötőben, és közben annyi palacsintát ehetsz amennyi beléd fér. Ideális program kisgyerekes családoknak és hozzánk hasonló turistáknak. Az étterem maga teljesen önkiszolgáló; háromféle palacsintából (sima, almás és bacon-ös), és egy rakás feltétből lehetett választani. A feltétek a mindenféle csoki-cukor kombinációtól a gyümölcsökön keresztül a sonka-sajt-tojás hármasig terjedtek. Én benyomtam két szalonnás-sonkás-sajtos-tojásos palacsintát, és jól is laktam aznapra.

A nap hátralévő részére már csak az Euromast megmászása volt hátra. Ez egy 185 méter magas torony a kikötő közepén, Rotterdam legmagasabb épülete. Egész szép a tetejéről a kilátás, ha valaki arra jár mindenképp érdemes felmenni.

Rotterdam, estefelé

Nos, ennyi volt kb a rotterdami túra. Szép város, több időt is simán el lehetett volna tölteni itt, igaz ahhoz nem 10:30-kor kellett volna elkezdeni készíteni a frissen sült croissant-ból és rántottából álló reggelit :)

A képek szokás szerint facebookon.

Két dolog, Pt II.

Két dolog amit utálok:

1. Ellenszélben biciklizni. Az út Veenendal és Wageningen között végig nyílt terep, néha brutális széllel. Ma hazafelé volt, hogy azt hittem mindjárt visszafelé indul el a bicikli.
2. Reggel, még éppen sötétben felkelni.

Szerencsére holnap hétvége, így se biciklizés, se sötétben kelés. A hétvégi célpont Delft és Hága. Újabb érdekes városnézés, pedig én még a rotterdami postot sem írtam meg... Félelmetes.

Bicikli vs idétlen buszközlekedés

Ma volt a második napja, hogy biciklivel mentem dolgozni (és a harmadik, hogy megtettem ezt az utat). 2×11,3 km, nem rossz, bár első nap egyben kicsit izzasztó volt, már kezdem megszokni. Az út maga elég szép, mivel a két város között nincs semmi csak mezők. Az egyik mentén láttam számomra ismeretlen fajtájú disznószerű állatokat legelni. Továbbá nyugis, mivel néhány eltévedt autón és biciklisen kívül nem jár semmi erre.

Úgyhogy telefonon zene berak, és lehet tekerni. Legalább megspórolom a buszjegyet, ami idétlenül drága, és amennyire jelenleg tudom nincs is normális bérletszerű konstrukció. Például ha a Strippenkarten névre hallgató tömbjegyszerű valamit veszem, akkor drágábban jövök ki, mintha direktben a buszvezetőnél kérek jegyet. Ésszerű.

A Strippenkarten és az egész rendszer zónákra osztva működik. A kártyán van valahány csík, abból a megtett út alapján lepecsételnek valamennyit. Nekem Veenendalba konkrétan hatot, amikor az alap kártyán van 15 csík, a nagyobbikon meg 45. Ha jól tudom idő alapján egy csík, és a zónahatár átlépések miatt további 5.

Meg még van valami chipkártya is, ami viszont kicsit bugosan működik néha. A holland kollega legalábbis lebeszélt róla némi anyázás közepette - hát ja, nem csak nálunk szidják a Rendszert...

A buszjegyre magára legolcsóbb konstrukció a csökkentett árú Strippenkarten, amit viszont elvileg legálisan nem vehetnénk igénybe - bár eddig nem szólt be senki amikor ezt mégis megtettem. Csak viszonyításképpen, a normál buszjegy erre a tizenpár kilométeres szakaszra 2.50€, ami kettővel szorozva már magyar szemmel egész szép napi kiadás. Úgyhogy nem volt kérdés a bicikli, ráadásul menetidőben ugyanott vagyok, és nem kell aggódni, hogy lekésem a buszt.

Ja és a GG-féle módszer itt nem működik: jegy nélkül nem engednek fel, mivel a volánhoz hasonlóan az első ajtón keresztül kell felszállni. Csak szólok, ha jöttök majd, akkor hozza a poggyászban szétszedve a biciklit :)

Két dolog

Két dolog amit semmiképp nem szabad elfelejteni, ha az ember külföldre utazik:

1. GPS-es mobil. Lehet, hogy csak én vagyok túl béna a hagyományos térképekhez, de mindenesetre roppant hasznosnak bizonyult. És már egész jól tudom kezelni biciklin ülve, kesztyűben (mondja valaki, hogy a rezisztív kijelző idejemúlt és használhatatlan). A menet közbeni útvonal-áttervezést még gyakorolni kell.
2. Távoli elérés (az én esetemben UltraVNC) az otthoni családi számítógéphez. Számítógépet kezelni nem tudó családtagok esetén esszenciális.
   

Az első hét címszavakban

1. hétfő: kipakolás, ismerkedés a várossal
   
2. kedd: első munkanap
3. szerda: munka, biliárdozás a gyakornokokkal
4. csütörtök: munka, este LCM
5. péntek: munka, ügyintézés a városházán, vacsora a gyakornokkal
6. szombat: rotterdami városnézés, utána közös filmnézés
7. vasárnap: alvás, 23 km biciklizés Veenendaalba, blog írás
   

A munkahely

Kedden volt az első nap a melóhelyen. Először délelőtt elintéztük Karinnal a szálláshoz szükséges papírokat (véget ért a rövid ideig tartó illegalitás), majd irány a buszmegálló. Maga a munkahely a Wageningen melletti Veenendaal városában van, ami minden nap fél óra buszozást jelent. A busz a közeli buszállomásról indul, és körbejárja a közeli Rhenen nevű települést is. A buszállomást elérni további 10 perc biciklivel, de Veenendaalban szerencsére csak 2 percre van a munkahely a buszmegállótól. Összesen tehát napi 2×40 perc, just like home.

A munka maga PHP webfejlesztés, illetve bemelegítésként először egy C#-os programon dolgozom. Egész kellemes munka, legalábbis ilyesmivel foglalkozom már egy ideje, úgyhogy nem jöttem nagyon zavarba.

A cég a De Kleuver névre hallgató kis családi vállalkozás, kb 15 embert foglalkoztat. Egy háromszintes családi házban van az iroda (lásd a képen).

Mind a cégvezető, mind a munkatársak nagyon barátságosak, igazi családias a hangulat, amit az ebéd is erősít. Itt az a szokás, hogy ebédre hideg-ételt esznek. Mindenki hoz magával ezt-azt (pl szendvicset), majd ebédidőben egy nagy asztalnál összeül mindenki, és közösen ebédel, és persze társalog. Hangulatosabb, mint egy céges menza egy multinál.

Az első nap Wageningenben

Hétfőn valamikor délelőtt felkeltem (nem éreztem magam annyira kipihentnek, mint amennyire az alvásmennyiség indokolta volna) és kipakoltam a cuccaimat. A hivatalos program aznapra a városházán történő regisztráció lett volna, azonban kiderült, hogy az csak délelőtt van nyitva. Így ez elmaradt, helyette egy kis bemutatkozó városnézést kaptam.


Wageningenben a fő közlekedési eszköz a bicikli. Ez egész Hollandiára jellemző, itt meg a kis távolságok miatt különösen igaz. Az egész város bejárható bringával olyan 20 perc alatt. Én egy lepukkant egysebességes városi bringával mászkálok, amit Anderson, az egyik gyakornok adott kölcsön. Ő maga kocsit vett, mert nem szeret biciklizni és messze lakik a munkahelyétől. A lepukkant bicikli nem számít különlegesnek, a lopások miatt általában elég lejárt bringákat használnak az itteniek. Viszont ezeket egy egyszerű lakattal lezárva lényegében bárhol nyugodt szívvel ott lehet hagyni.

Először megnéztük az otthoni Obinak megfelelő barkácsboltot, ahol sikeresen szereztem netkábelt, úgyhogy aznap már nem éreztem magam annyira elvágva az otthontól és a világtól :) Egyébként egész jó itt a net, lásd a mellékelt képet.

Ezután következett a városközpont, amiről egyelőre nem tudtam normális képet készíteni, mert vagy nem volt nálam a gép, vagy korán reggel, esetleg későn este jártam arra, vagy mert akkora köd van épp, hogy az ember az orráig sem lát (mint ma, amikor ezt a bejegyzést írom).

A következő állomás a helyi diákszállásokat intéző cég irodája volt, ahol kiderült, hogy nem tudok bejelentkezni, mivel elkevertek valami papírt. Mindegy, addig illegálisan lakom ott, úgysem ellenőrzi senki.

A szállás maga egy diákszállás-, kollégiumszerű képződmény. 17 emeletes, és nagyrészt diákok laknak itt a helyi egyetemről, meg még néhány hozzám hasonló külföldi. Egy emeleten 3 folyosó van, külön zárható ajtókkal, és egy folyosón kb tizen laknak. A 17 emelethez 3 lift tartozik, és ami vicces, hogy az k. lift csak a 3n+k emeleteken áll meg. A földszintről mondjuk ez nem gond, ott mindhárom megáll, viszont a szintek között bosszantó lehet. Maguk a szobák nem rosszak, mondjuk egy külön mosdónak örültem volna (folyosónként van közös). Viszont legalább a 16. emeletről szép a kilátás.

A városnézés végállomása az AIESEC iroda, és a helyi sportközpont volt, majd onnan vissza a szállásra, ahol végre beüzemelhettem a netet. Egy gyors bevásárlás, majd az egész további nap e-mailek olvasásával / írásával, facebookozással és chateléssel telt. Hát ja, mennyivel nyugisabb lehetett egy ilyen utazás a net előtti időkben.

Az érkezés

2010. február 13-án sikeresen megérkeztem Hollandiába. A kint eltöltendő időszak fél év, a hazaút olyan szeptember elején-közepén várható, a kötelező laboroktól függően :)

Már a gyakornokság eleje érdekesen indult, mivel az igazán emlékezetes egyetemi sítáborból visszaérve sikerült lebetegednem, ezért az előkészületekre szánt 5 nap effektíve 2-re csökkent. De ebbe a kettőbe legalább belefért egy mozi és egy múzeumlátogatás, két búcsúsörözés, és sok vásárlás is, úgyhogy igazán nem kapkodtam el semmit. Szombat hajnali fél ötkor már minden össze is volt pakolva.

A repülőútról nem sokat lehet írni, azt leszámítva, hogy most repültem először. Ennek örömére beillesztek ide egy nagyszerű képet (lásd első ábra).

A gép kb egy órakor meg is érkezett az Amsterdam melletti Schiphol repülőtérre. Itt a nagyon kedves fogadóbizottság várt AIESEC-es transzparensekkel, és bár elsőre sikerült pont elmennem mellettük azért végül sikeresen egymásra találtunk. Innen vonattal mentünk tovább szinte egész Hollandián keresztül Maastrichtig, ahol a gyakornokoknak szervezett rendezvény, tisztességes nevén Reception Weekend várt.

A Reception Weekendnek ugyan csak az utolsó, ám nem elhanyagolható fontosságú party részére sikerült odaérni. Mondjuk ezt az egész napot tekintve nem is bántam annyira… Az emberek szép lassan kezdtek szálingózni, én meg szép lassan kezdtem teljesen belehülyülni a rám zúduló tengernyi néváradatba. Ezután átmentünk a lefoglalt helyre, ahol találkoztam a holland AIESEC egy jelentős hányadával. Itt készült a következő kép is a fogadóbizottság tagjairól: balról jobbra, Cho, Marieke és végül Karin, az itteni VPICX (*).

A fura ruhák a farsangi karnevál miatt voltak. Ezt az ország déli részén elég komolyan veszik, viszont az elvárosiasodott északon nem, így aki jót akar bulizni az mind délnek veszi az irányt. Ilyenkor pár napig mindenki beöltözve mászkál az utcákon, és persze ott van az elengedhetetlen össznépi felvonulás, melyet másnap mi is megnéztünk.

Na de vissza az első estéhez. Mielőtt nagyon szétestünk volna, még hátravolt a szállás elfoglalása és a vacsora. Az előbbi nem volt túl érdekes, bár maga a szállás elég fura volt… egy diákok által lakott bérház, elég kaotikus állapotban. Mi a harmadikon voltunk, az egyik itteni AIESEC-es szobájában összesen öten.

A vacsora tipikus holland ételekből állt, meg nem mondom micsodák (legalábbis egyelőre). Volt vagy öt fogás desszerttel, viszont azok egyenként kis adagok. Azért jól lehetett velük lakni.

Az esti party két legfontosabb tulajdonsága, hogy egyrészt sokan voltak jó zenékkel és hangulattal, másrészt meg egy előre megszabott összmennyiségig ingyen mérték a sört. Jó kombináció.

A vasárnapi program a már említett karnevál volt. A tegnapi össznépi társaság kicsit szétszakadozott, maradtunk nagyrészt a wageningen-i gyakornokok, Marieke és még néhány gyakornok más városokból. A felvonulás maga lenyűgöző volt, egy csomó ember mindenféle jelmezekben… mi először a tömegben nézelődtünk majd a szervezett felvonulás kezdetekor elfoglaltuk a helyünket egy hídon, ahonnan jó kilátás adódott. Fényképek facebookon.

A kicsit sem intenzív hétvége után irány haza, újra átutaztunk fél Hollandián vonattal. Wageningenből nem sokat láttam aznap, épphogy beestem a szállásra, megittam az üdvözlő csomagban talált kis Heinekent és ruhástól bedőltem az ágyba.

*: a nem AIESEC-es olvasóktól az esetleges AIESEC-es rövidítésekért elnézést kérek, de nem nagyon tudok velük mit kezdeni. Ha valakit zavar, akkor tessék belépni a szervezetbe :)

Előszó

Mert megígértem, és mert amúgy is miért ne. Ugyanakkor kénytelen vagyok az első hét eseményeit visszamenőleg feltölteni, ez van, tessék feltalálni az időgépet, ha nem tetszik.