Másfél hónap... félelmetes. A hatodik hét egyébként teljesen átlagos volt, már amennyire átlagos itt egy hét.
Hétfőn buszoztam, mivel a bicikli a munkahelyen volt. A fél óra buszozás egyetlen előnye, hogy az ember tud közben könyvet olvasni. Hazafelé viszont már folytattam biciklis rekordöntést; max sebesség: 35 km/h, már amennyire a GPS-nek hinni lehet. Ja persze ez úgy, hogy az egész Waageningen-Veenendal útvonal lapos mint egy út közepén szétloccsant béka, abból is a legalább a három napos verzió ami már kellően beépült az aszfaltba.
Hétfőn vettem még egy tavaszi kabátot, kedden fogalmam sincs mit csináltam, szerdán lasertag. Vagy lasergame, ahogy itt hívják. Keményen osztottunk, a lányokkal helyretettük a többieket... mondja valaki, hogy a fegyveres taktikai hadviselés csak férfiaknak való. Mondjuk azért még van hova fejlődni, érzékeltetésként a pontozólapom.
Sajna egyikünknél sem volt normális fényképezőgép, így maradt a mobilom... Lehet, hogy GF-1 helyett egy ultrakompaktot kéne majd vennem először?
Csütörtökön Marieke születésnapja volt és barbeque a teraszon, brutális mennyiségű hússal. Hamm.
Tegnap munka után céges összejövetel (Friday drink): beszélgetés, tea, kávé, sör, bor igény szerint, és némi rágcsálnivaló. Errefelé tipikus, főleg az ilyen kis cégeknél ahol mindenki jól ismer mindenkit. Az is előfordul, hogy egy pubba mennek és söröznek egészen estig. Jópofa. Ha valakinek van ilyen tapasztalata megírhatná, hogy hasonló előfordul-e otthon, kíváncsi lettem.
Egy kis kitérő: érdekes, bár annyira nem meglepő, hogy egy idő után az (itteni) társadalmi problémákra terelődött a szó. Nyitott és befogadó holland társadalom ide vagy oda, elég sokuknak elegük van a muszlim, különösen a marokkói bevándorlókból.
Úgy általában a bevándorlókkal persze nincs gond. Tárt karokkal fogadják őket, vagy legalábbis fogadták főleg hatvan-hetvenes években a gazdasági fellendülés során, amikor szükség volt az olcsó munkaerőre elvégezni a sok alja munkát... Aztán jött a feketeleves; a marokkóiak nem igazán illeszkedtek be. Ma nő fel körülbelül a harmadik generáció normális munka és oktatás nélkül.
A héten pl megrázta az egész országot, amikor pont Veenandaalban pár marokkói megvert egy éjszaka party után egyedül hazafelé tartó diákot, miután az első felszólításra nem adta át értékeit. Ezután mellkason szúrták néhányszor egy csavarhúzóval és otthagyták ájultan a vasúti síneken. A polgármester meg benyilatkozta ezután - nem kis felhördülést keltve -, hogy ő a saját lányát nem engedné haza éjszaka egyedül. No comment.
Persze az ilyen esetek nem mindennaposak, de azért a probléma jelen van. Hasonló a helyzet mint Magyarországon a cigányokkal, beleértve azt is, hogy egyik politikai erő sem tudja normálisan feloldani a feszültséget és kezelni a problémát itt sem.
Péntek esti program volt még Philip születésnappal egybekötött búcsúbulija.
Philip
Beszélgetés, ajándékok, utána meg party hajnalig.
Ma meg takarítok és blogot írok.
